healthblog

Anyukám - a csontritkulása és ízületi merevsége miatt - súlyosan mozgáskorlátozott volt. Apu halálakor már járókerettel sem tudott menni. A nagymamám - aki nyolcvan éves kora ellenére nagyon jó fizikai kondícióban volt - beköltözött hozzá néhány hónapra, hogy lelkileg segítsen neki.

Az újságban kerestem házhoz járó gondozónőket, akik segítettek ápolni. Anyunak nem volt könnyű a természete, de a nővérek meséltek már durvább eseteket is. Ő például nem bírta ha valaki dohányzik, nemcsak a lakásban, egyáltalán. Akin megérezte a cigaretta szagát, nem volt hajlandó elfogadni tőle az ételt. Volt olyan akinek sokallta az órabérét, ezért azt akarta, hogy csak fél órát maradjon. Később azt találta ki, hogy az egyháztól kérjünk neki segítőket, ők ingyen vállalják. Nem értette meg, hogy adományt várnak cserébe. Végülis meg tudtuk oldani a dolgot, egy időre. Hétvégén, a születésnapján, húsvétkor, karácsonykor, újévkor a férjemmel és a lányommal vittük neki az ünnepi ebédet.

Ennek ellenére, apánk hagyatéki tárgyalása után néhány hónappal, az öcsém - a megkérdezésem nélkül - beköltöztette anyánkat egy idősotthonba. Arra hivatkozott, hogy anyánknak szakszerű gondozásra van szüksége, amit csak az otthonban tudnak neki biztosítani.Sírva könyörgött anyu a telefonban, hogy menjek be hozzá.

Az anyósom kettes típusú cukorbeteg volt, ötven évesen szívműtéten esett át, és volt két agyvérzése mégsem került, ahogy a férjem nevezte: szegényházba. Egy kórházi nővér és egy női beteggondozó ápolta őt minden nap a saját lakásában.

Kerestem valakit, aki legalább időnként segített tolókocsival kivinni anyut a közeli sétálóutcába.

Hamarosan rájöttem, hogy azok a páciensek, akikhez nem járnak látogatók és nem visznek nekik extra adag ennivalót és egyéb dolgokat, hamarosan meghalnak. Naponta jártam látogatni szerencsétlen anyámat: vittem neki plusz kaját, tisztálkodási szereket, egy idő után már pelenkát is.

Egyszer észrevettem, hogy a nővérek - ahelyett, hogy megetetnék anyut - leteszik az ételt az ágya melletti szekrényre, és ott hagyják. Többször szóltam a gondozónőknek, hogy etessék meg anyut, de nem volt foganatja. Azt mondták: a nap 24 órájában ott állhatnának a bentlakók mellett, amint kiteszik a lábukat a szobából mindegyik utánuk kiabál.

Eleinte "csak" vacsoráztatni jártam esténként, majd amikor egyik délután az ebédet is ott találtam az éjjeli szekrényen, délben is én mentem ebédeltetni. Végül már naponta háromszor jártam etetni az anyukámat. Több ruhája eltűnt, út közben a szekrényéből a mosodáig. Hiába írtuk rájuk textil tollal a nyilvántartási számukat. Egy idő után inkább hazahoztam kimosni a jobb darabokat, ha azt akartam, hogy újra felhúzza őket. Az egyik plédjét - ami még apué volt, és én vittem be anyuhoz egy másik páciens szobájának ablakában láttam meg. A portástól megkérdeztem kinek a szobája és külön kértem, hogy hozzák vissza, a szüleim takaróját. A szám ami azt jelzi, hogy anyué, persze nem volt rajta, pedig saját kezűleg írtam rá, textil filccel.

Egyetlen hétre mentünk el nyaralni a férjemmel és a lányommal. Ez idő alatt, külön megkértem a főnővért, hogy gyakrabban itassák meg anyut, mert nem tudok bemenni hozzá. Mire hazaértünk kórházba került, mert a kevés folyadékbeviteltől besűrűsödött a vére, és sztrókot  kapott.

Elismerem, hogy vannak - mentálisan vagy fizikailag - annyira súlyos állapotban lévő emberek, akiknek az ellátásához a szeretetotthon ideális, de az anyukám nem ilyen volt. Azért élhetett tizenöt évig az otthonban mert én minden nap - az utolsó években naponta háromszor - mentem hozzá és vittem neki, amire éppen szüksége volt. Én mutattam meg a gondozónőknek milyen szerrel kell fertőtleníteni a - hosszú ideig tartó fekvés miatt - kialakult sebeket, figyelmeztettem őket, hogy gyakrabban cseréljék anyu kötéseit. Ha rábízom őt a "szakértőkre", ahogy az öcsém tette, akkor sokkal hamarabb meghalt volna.

Személyesen tapasztaltam, hogy - ha egy mód van rá - az idős, beteg családtagok számára ideálisabb a házi ápolást választani!

 A D-vitamint sokáig csak a csontok egészségében játszott szerepéről ismerték. Kutatók szerint, kiderült: fontos szerepet játszik egyes betegségek megelőzésében az influenzától a rákig.

A D-vitamin 90%-a a bőrben képződik , napfény hatására, ezért ősztől tavaszig szervezetünk D-vitamin szintje alacsony.A D-vitamin hiány világszerte probléma. Szintjét csökkentik bizonyos gyógyszerek is, nemcsak az elegendő napfény hiánya pl. szteroidok, koleszterin csökkentők, kálciumcsatorna blokkolók, fogamzásgátló. 

Alacsony D-vitamin szintnél nem csak a kalcium és a foszfor nem épül be a csontokba, hanem gyengül az i m m u n r e n d sz e r is! Bizonyos ráktípusok gyakrabban fordulnak elő D-vitamin hiány esetén és egyre több bizonyíték van arra, hogy összefüggés van az autoimmun betegségek(!) pl. szklerozis multiplex, Parkinson, Hashimoto között.

A D-vitamin csökkenti a C-reaktiv protein(gy u ll a d á sos folyamatokban szerepet játszó fehérje) szintjét, lassítja a szklerozis multiplex kialakulását, leállítja a r á k sejtek szaporodását, megelőzi a l é g ú t i fertőzéseket!

Magyarországon októbertől áprilisig a nap gyengén süt ahhoz, hogy biztosítsa a szükséges D-vitamin mennyiséget. Ezért célszerű olyan ételeket fogyasztani, mint a hal,tojás, tej, tejtermékek és mivel ezek sem tartalmaznak elegendő vitamint, tabletta formában , naponta 400 nemzetközi egységet(10 mikrogramm) ajánlott a szervezet számára biztosítani.

Svájci kutatók szerint a D-vitamin szedése ötödével csökkenti az elesések számát az idősek körében.Egy ismerősöm elesett otthonában és combnyaktöréssel heteket kórházban töltött, utána rehabilitáció és csak fél évvel később tudott ismét rendesen járni.Most már orvosi tanácsra szedi a D-vitamint és a kálciumot.

Ahogy idősödünk, bőrünk egyre kevesebb D-vitamint tud előállítani, ezért célszerű azt pótolni. Én és családom immunerősítés és gyulladásgátlás miatt télen napi 2000 NE- et szedünk.

Felszívódását segíti pl. az oliva olaj, s mert zsírban oldódó vitamin, ezért főétkezés után vegyük be! 

A- és C- vitaminnal együtt megóv a náthától, elősegíti a kötőhártya gyulladás kezelését.

Nagyvárosok lakosai és erősen szennyezett területen élők gondoskodjanak t ö bb  D-vitaminról!

Fogamzásgátlót szedő nőknek is több D-vitaminra van szüksége valamint a gyerekeknek és a sötétbőrű embereknek is.

A D-vitamin hatása A- és C-vitaminnal, kolinnal, kálcium és foszforral együtt érvényesül legjobban.

Aki jobban odafigyel D-vitamin szintjére, mint egyik facebookos ismerősöm, 3-4 havonta ellenőrízteti TB alapon és a napi dózis a laboreredmény függvényében kerül megállapításra. Elmondása szerint még nyaralás után is az alsó határon van a D-vitamin szintje, ezért nyáron is szedi és ajánlja mindazoknak, akik egész nap irodában, vagy más fedett helyen dolgoznak  és kevés időt töltenek a napon. 

Többen meddő vitának gondolják a témát, szerintem viszont az influenzajárvány küszöbén érdemes foglalkozni vele.

Amíg Dóri kislány volt én is úgy gondoltam: éppen elég, hogy megkapja a kötelező oltásokat, ne terheljük még szegényt a szezonális influenza elleni szurival is.

Bár a rádiós,- TV - s híradásokban arról igyekeznek meggyőzni az embereket: mindenképpen oltassák be magukat, még az orvosok között is akadnak olyanok, akik feleslegesnek tartják az influenza elleni oltást. A lányom egyik ismerőse - többgenerációs orvoscsaládból származik - azt állítja: annak ellenére, hogy apja évtizedekig a sebészeten, majd a reumatológián, anyja pedig a sürgősségi osztályon dolgozott, a családja soha nem kéri a vakcinát, mégsem kapják el a vírust. A világjárvány kitörésének veszélyét pedig egyenesen hisztériakeltésnek nevezte.

A férjemmel nagyjából a '90 - es évek vége óta lettünk elkötelezett hívei a védőoltásnak. Egymás után két influenza járványba is rendesen belekeveredett a család. Egyikünk haza hozta, és mindenkin végigment.

Sokan azért tíltakoznak a védőoltás ellen, mert félnek a lehetséges mellékhatásoktól.

Anyukám élete utolsó tizenöt évét idősek otthonában töltötte. Rahaszkodtam hozzá, hogy mindig kapjon védőoltást. Minden évben voltak bentlakók, akik meghaltak influenzában. Ahogy azt a sajtóban is mindig hangsúlyozzák: a halálos áldozatok közül egyikük sem volt beoltva!

Az otthon portása azt mesélte a lányomnak: előző évben megkapta a vakcinát, mégis megbetegedett, ezért úgy gondolja, nincs értelme az oltásnak.

Néhányan úgy gondolnak a védőoltásra, mint egy áthatolhatatlan védőpajzsra, ami úgyis megvédi őket a betegségtől.

Ahogyan az országos tisztifőorvos is minden évben hansúlyozza: aki a védőoltás ellenére megfertőződik, enyhébbek lesznek a tünetei, és megelőzi a szövődmények kialakulását. Ezért javasolják - még közvetlenül a járvány kitörése előtt is - a beoltást.

A férjem mesélte, hogy a nagyszülei falun laktak, földműveléssel foglalkoztak, mégsem voltak betegek. A friss levegőn végzett munka megedzette az immunrendszerüket, nekik nem volt szükségük védőoltásra.

Az én nagypapám is falun élt a nagymamával, művelte a földet, mégis tüdőgyulladásban halt meg!

A védőoltások hasznosak, védenek bennünket a betegség halálos szövődményeitől!

Nem azért vannak, hogy a gyógyszergyárakat tegyék gazdagabbá!

 A fiatalokat, ha megkérdezzük mik a vágyaik, mit szeretnének elérni az életben, 80%-a azt válaszolja,  gazdag és híres szeretne lenni.Vajon mitől maradnak boldogok és egészségesek egész életük folyamán? Nem attól, hogy gazdagok és híresek. Erre keresve a választ elindítottak egy egyedülállóan hosszú, 75 éves kísérletet 1938-ban Harward egyetem másodéves diákjaival és Boston szegény negyedeiben élő fiatalokkal.75 éven keresztül követték életútját a 724 embernek a munka, család, egészség területén és 60 személy ezek közül még mindíg él, többségük 90 éves. Most kezdik bevonni a gyerekeiket is a kutatásba, akik több, mint 2000 -en vannak. Hogyan lehet ilyen szép kort megélni egészségben, boldogságban? 

Az első vizsgált csoport a Harward egyetemen másodéves hallgatókból állt, akik részt is vettek a II. világháborúban , hiszen a kutatás 1938-ban kezdődött. A másik csoport Boston legszegényebb negyedéből lett beválogatva, szándékosan. Olyan egyszerű körülmények között éltek, hogy még hideg-meleg víz sem volt a bérházukban, ahol laktak . Ezek a fiatalok a követési idő alatt felnőttek, ügyvédek, gyári munkások, orvosok, kőművesek lettek, egyikük USA elnöke lett, néhányan alkoholisták, páran skizofrének.  Voltak, akik feltornázták magukat a ranglétrán kemény munkával és voltak, akik lecsúsztak rajta.

A kutatás még mindíg tart, amit nem is reméltek a kutatók. Még ma is interjúk miatt hívják fel az alanyokat és kérdőíveket töltetnek ki velük kapcsolatban.A bostoniak nem is értik ezt, mert nem tartják érdekesnek az életüket, a harwardiak szó nélkül kitöltik a még ma is érkező kérdőíveket. Orvosi vizsgálatokhoz hozzáférhetnek a kutatók, vérvizsgálatok történtek, koponya rtg.,beszélgetnek a családjukkal, gyerekeikkel az otthonukban  10 évente.

75 év alatt, ami kikristályosodott ennek a kutatásnak az eredményeként, hogy a jó kapcsolatok őrzik meg a boldogságukat és az egészségüket!

1. A közösségi kapcsolatok, akár családi, baráti, más közösségbe tartoznak, tovább élnek, egészségesebbek és boldogabbak.A magányosság ugyanakkor megmérgez bennünket.

2. A kapcsolat minősége nagyon fontos.A rossz házasság  károsabb hatású, mint a válás.A szeretetteli kapcsolat viszont védőhálót von körénk.

50 éves korukban nem a vizsgált egyének koleszterinszintje vetítette előre , hogy boldogok és egészségesek lesznek-e 80 évesen, hanem, a kapcsolataik minősége. Akik elégedettek voltak házastársukkal, családjukkal, barátaikkal, ők lettek a legegészségesebb 80 évesek.Ha fizikai fájdalmaik voltak, a boldogtalan kapcsolatban élők nagyobb fájdalomról számoltak be, mert fájdalmaikat negatív érzelmeik felerősítették.

3. Harmadik tanulság, hogy a jó kapcsolatok nem csak a testünket védik meg, hanem az agyunkat is.Akik stabil kapcsolatban élnek és mindenben számíthatnak a másikra, azoknak a memóriájuk is tovább marad éles.

A családról, barátokról való gondoskodás egy életen át tart. Azokból váltak boldog nyugdíjasok, akik a munkatársaikat játszótársakra tudták cserélni. Azok jutottak legtovább, akik a barátaikra, családjukra képesek voltak támaszkodni. 

Hogyan hasznosíthatnánk ezt a tudást ezután? Például a tévé előtt töltött idő egy részét ezután emberekkel töltjük vagy felkeresünk egy családtagot, akivel régen találkoztunk, esetleg egy régi kapcsolatot felfrissítünk és együtt csinálunk valamit, például sétálunk egy nagyot.

A jó élethez vezető út kapcsolatokkal van kikövezve.

Mark Twain szerint az élet olyan rövid, hogy nincs idő veszekedésre, csak szeretetre.