Oltani vagy nem oltani?

Többen meddő vitának gondolják a témát, szerintem viszont az influenzajárvány küszöbén érdemes foglalkozni vele.

Amíg Dóri kislány volt én is úgy gondoltam: éppen elég, hogy megkapja a kötelező oltásokat, ne terheljük még szegényt a szezonális influenza elleni szurival is.

Bár a rádiós,- TV - s híradásokban arról igyekeznek meggyőzni az embereket: mindenképpen oltassák be magukat, még az orvosok között is akadnak olyanok, akik feleslegesnek tartják az influenza elleni oltást. A lányom egyik ismerőse - többgenerációs orvoscsaládból származik - azt állítja: annak ellenére, hogy apja évtizedekig a sebészeten, majd a reumatológián, anyja pedig a sürgősségi osztályon dolgozott, a családja soha nem kéri a vakcinát, mégsem kapják el a vírust. A világjárvány kitörésének veszélyét pedig egyenesen hisztériakeltésnek nevezte.

A férjemmel nagyjából a '90 - es évek vége óta lettünk elkötelezett hívei a védőoltásnak. Egymás után két influenza járványba is rendesen belekeveredett a család. Egyikünk haza hozta, és mindenkin végigment.

Sokan azért tíltakoznak a védőoltás ellen, mert félnek a lehetséges mellékhatásoktól.

Anyukám élete utolsó tizenöt évét idősek otthonában töltötte. Rahaszkodtam hozzá, hogy mindig kapjon védőoltást. Minden évben voltak bentlakók, akik meghaltak influenzában. Ahogy azt a sajtóban is mindig hangsúlyozzák: a halálos áldozatok közül egyikük sem volt beoltva!

Az otthon portása azt mesélte a lányomnak: előző évben megkapta a vakcinát, mégis megbetegedett, ezért úgy gondolja, nincs értelme az oltásnak.

Néhányan úgy gondolnak a védőoltásra, mint egy áthatolhatatlan védőpajzsra, ami úgyis megvédi őket a betegségtől.

Ahogyan az országos tisztifőorvos is minden évben hansúlyozza: aki a védőoltás ellenére megfertőződik, enyhébbek lesznek a tünetei, és megelőzi a szövődmények kialakulását. Ezért javasolják - még közvetlenül a járvány kitörése előtt is - a beoltást.

A férjem mesélte, hogy a nagyszülei falun laktak, földműveléssel foglalkoztak, mégsem voltak betegek. A friss levegőn végzett munka megedzette az immunrendszerüket, nekik nem volt szükségük védőoltásra.

Az én nagypapám is falun élt a nagymamával, művelte a földet, mégis tüdőgyulladásban halt meg!

A védőoltások hasznosak, védenek bennünket a betegség halálos szövődményeitől!

Nem azért vannak, hogy a gyógyszergyárakat tegyék gazdagabbá!

0 Tovább

Mitől maradunk boldogok és egészségesek egész életünk folyamán?

 A fiatalokat, ha megkérdezzük mik a vágyaik, mit szeretnének elérni az életben, 80%-a azt válaszolja,  gazdag és híres szeretne lenni.Vajon mitől maradnak boldogok és egészségesek egész életük folyamán? Nem attól, hogy gazdagok és híresek. Erre keresve a választ elindítottak egy egyedülállóan hosszú, 75 éves kísérletet 1938-ban Harward egyetem másodéves diákjaival és Boston szegény negyedeiben élő fiatalokkal.75 éven keresztül követték életútját a 724 embernek a munka, család, egészség területén és 60 személy ezek közül még mindíg él, többségük 90 éves. Most kezdik bevonni a gyerekeiket is a kutatásba, akik több, mint 2000 -en vannak. Hogyan lehet ilyen szép kort megélni egészségben, boldogságban? 

Az első vizsgált csoport a Harward egyetemen másodéves hallgatókból állt, akik részt is vettek a II. világháborúban , hiszen a kutatás 1938-ban kezdődött. A másik csoport Boston legszegényebb negyedéből lett beválogatva, szándékosan. Olyan egyszerű körülmények között éltek, hogy még hideg-meleg víz sem volt a bérházukban, ahol laktak . Ezek a fiatalok a követési idő alatt felnőttek, ügyvédek, gyári munkások, orvosok, kőművesek lettek, egyikük USA elnöke lett, néhányan alkoholisták, páran skizofrének.  Voltak, akik feltornázták magukat a ranglétrán kemény munkával és voltak, akik lecsúsztak rajta.

A kutatás még mindíg tart, amit nem is reméltek a kutatók. Még ma is interjúk miatt hívják fel az alanyokat és kérdőíveket töltetnek ki velük kapcsolatban.A bostoniak nem is értik ezt, mert nem tartják érdekesnek az életüket, a harwardiak szó nélkül kitöltik a még ma is érkező kérdőíveket. Orvosi vizsgálatokhoz hozzáférhetnek a kutatók, vérvizsgálatok történtek, koponya rtg.,beszélgetnek a családjukkal, gyerekeikkel az otthonukban  10 évente.

75 év alatt, ami kikristályosodott ennek a kutatásnak az eredményeként, hogy a jó kapcsolatok őrzik meg a boldogságukat és az egészségüket!

1. A közösségi kapcsolatok, akár családi, baráti, más közösségbe tartoznak, tovább élnek, egészségesebbek és boldogabbak.A magányosság ugyanakkor megmérgez bennünket.

2. A kapcsolat minősége nagyon fontos.A rossz házasság  károsabb hatású, mint a válás.A szeretetteli kapcsolat viszont védőhálót von körénk.

50 éves korukban nem a vizsgált egyének koleszterinszintje vetítette előre , hogy boldogok és egészségesek lesznek-e 80 évesen, hanem, a kapcsolataik minősége. Akik elégedettek voltak házastársukkal, családjukkal, barátaikkal, ők lettek a legegészségesebb 80 évesek.Ha fizikai fájdalmaik voltak, a boldogtalan kapcsolatban élők nagyobb fájdalomról számoltak be, mert fájdalmaikat negatív érzelmeik felerősítették.

3. Harmadik tanulság, hogy a jó kapcsolatok nem csak a testünket védik meg, hanem az agyunkat is.Akik stabil kapcsolatban élnek és mindenben számíthatnak a másikra, azoknak a memóriájuk is tovább marad éles.

A családról, barátokról való gondoskodás egy életen át tart. Azokból váltak boldog nyugdíjasok, akik a munkatársaikat játszótársakra tudták cserélni. Azok jutottak legtovább, akik a barátaikra, családjukra képesek voltak támaszkodni. 

Hogyan hasznosíthatnánk ezt a tudást ezután? Például a tévé előtt töltött idő egy részét ezután emberekkel töltjük vagy felkeresünk egy családtagot, akivel régen találkoztunk, esetleg egy régi kapcsolatot felfrissítünk és együtt csinálunk valamit, például sétálunk egy nagyot.

A jó élethez vezető út kapcsolatokkal van kikövezve.

Mark Twain szerint az élet olyan rövid, hogy nincs idő veszekedésre, csak szeretetre.

0 Tovább
12
»

healthblog

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek